Bevezetés a tudattalan pszichológiájába - C. G. Jung

“A most folyó háborút kísérő pszichológiai jelenségek - mindenekelőtt az általános ítélőképesség hihetetlen elvakultsága, a kölcsönös rágalmazási hadjárat, az elképzelhetetlen pusztítási düh, a hazudozás gáttalan árja, s az ember képtelensége arra, hogy a véres démont megállítsa útjában - mindennél alkalmasabbak, hogy a rendezett tudatvilág alatt nyugtalanul szunnyadó kaotikus tudattalant a gondolkodó ember számára szembeszökővé tegyék.“ - C. G. Jung (Első kiadás előszava, Bevezetés a tudattalan pszichológiájába)

Alapmű. Azt hiszem, már az előszóból vett idézet is megvilágítja, mennyire aktuális még ma is Jung felismerése. Bár nem ez az első könyv a szerzőtől, amit mostanában olvastam, de egyike egy régi elmaradásomnak, amit évek óta halogattam. A könyv ahogy a címe is mutatja, főként a kollektív tudattalan működésébe nyújt betekintést.

Mivel Jung a könyvet nem csupán tudóstársainak, hanem a szélesebb rétegeknek címezte, a művét először a pszichoanalízis alapjainak és korábbi eredmények (Freud, Nietzsche) bemutatásával kezdi. Több példán keresztül rámutat ezen elméletek összeegyeztethetetlenségére, gyenge pontjaikra és egyben feloldási javaslatot ad. Jung megkülönböztet beállítottsági típusokat, extro- és introvertált embereket. Ezek olyan fogalmak, amiket meglepetésemre még manapság is kevesen ismernek, vagy értenek meg. Nem csoda hát, hogy még kevesebben fogadják el a személyes mellett a kollektív tudattalan létét.

Az extrovertált és introvertált emberek közötti különbség dióhéjban a motivációjuk forrása között keresendő. Ebbe most nem megyek bele jobban, és nem vagyok benne biztos, hogy a könyvben szereplő magyarázat világítaná meg legérthetőbben a kettő közötti különbséget. Most felületesen legyen elég annyi, hogy az extrovertált előbb cselekszik, aztán gondolkodik, míg az introvertált esetében épp fordított a helyzet.

A tudattalan esetén már érdekesebb a helyzet. A személyes tudattalan viszonylag könnyen érthető fogalom. Minden embernek vannak nem tudatos irányultságai, amelyek korábbi emlékekből, tapasztalatokból erednek, ezt talán könnyű belátni. Jung elmélete szerint azonban van egy mélyebb mozgatórugója az emberi pszichének, ezek az archetípusok. Olyan ősi képek, amelyek az ember évezredek óta magával hordoz, azaz “az ősök életének maradványai”.

“...az erkölcsöt nem kőtáblák formájában hozták le a Sínai-hegyről, s kényszerítették rá a népre, hanem a morál az emberi lélek funkciója, amely egyidős az emberiséggel. A morált nem kívülről erőltetik ránk… Ezért találkozunk erkölccsel ez emberi közösség minden fokán. … Az erkölcs ösztönös szabályozója minden cselekvésnek, sőt az állati csoportok együttélését is ezt határozza meg. Az erkölcsi törvények azonban mindig csak egy együtt élő emberi csoport határain belül érvényesek;” - C. G. Jung (Bevezetés a tudattalan pszichológiájába)

Jung által megfogalmazott archetípusok megértése azért is fontos, mert nem csupán egy pszichológiai eszközről, hanem az emberi lélektan és működés alapvető összefüggéseiről van szó, ami emberi kultúrákat foglal magába. Az emberi lét egy olyan megkerülhetetlen részéről, aminek létét - Jungtól függetlenül - Richard Dawkins is sejteni vélte. A kettő összefüggésével egyébként Jordan Peterson előadásaiban is találkozhatunk, amit egyik előadásában így fogalmaz meg:

“Az archetípus egy mém, de egy nagyon-nagyon-nagyon mélyen gyökerező mém. Képzelj el egy gondolatot, ami olyan régóta van jelen és olyan régóta van hatással az emberekre, hogy gyakorlatilag a kiválasztódás folyamatának részévé vált.”* - Jordan B. Peterson egy előadásában

Mivel akárcsak Jung jelen ismertető témáját adó könyvét, Richard Dawkins Az önző gén című könyvét is nagy lelkesedéssel olvastam, a Petersontól származó összehasonlítás számomra igen rokonszenves gondolat.

Visszatérve a könyvre, Jung bemutatja, hogyan alakították ezek az ősi képek az emberiség hiedelemvilágát és vallásait és rámutat arra is, miért alakulnak ki újabb és újabb vallást helyettesítő irányzatok. A hiedelmek és a vallások kialakulását tehát Jung tudományos szempontból, az elmére és azon keresztül az emberre gyakorolt hatásaiban vizsgálja, nem foglalkozik azok metafizikai jellegével. Létüket éppen ezekből a pszichében rejlő ősképekből alapvető fontosságúnak tartja. A neurotikus ember problémájának gyökerét éppen a “modern tudati orientáció” egyoldalúságában látja, amely mereven elutasítja ezeket az irracionális képeket, nem bírván megbírkózni velük.

“Az emberiség legnagyobb és legszebb gondolatai ezeken az ősi képeken, mint egy alaprajzon helyezkednek el.” - C. G. Jung (5. Fejezet, Bevezetés a tudattalan pszichológiájába)

De Jung még ennél is tovább megy, amivel egyfajta magyarázatot ad az egymástól független, vagy a nem szakterületen végzett tudományos felfedezésekre. Egyébként a fenti gondolatokat talán jól példázza szintén Jordan Peterson a “Slaying the Dragon Within us” címen elérhető előadása is.

Az utolsó fejezetekben egy valós pszichológiai eset elemzésével mutat példát az elmélet gyakorlati hasznosítására, majd végül a tudattalan feltárásainak veszélyeire is kitér.

A könyv semmiképp nem egy kerek egész elméletet mutat be, aki ezt várja tőle, csalódni fog. Csupán arra vállalkozik, hogy bepillantást nyújtson egy sokkal bonyolultabb összefüggésrendszer alapjaiba. Véleményem szerint ez az a fajta könyv, aminek ott a helye mindenki polcán akkor is, ha nem mélyed el jobban a témában. Az én “holisztikus” világszemléletembe tökéletesen illeszkedő darab, rég elfeledett filozofikus gondolataim hegyeit mozgatta meg, így részemről mindenképp tovább olvasok majd a témában.

Itt jegyezném meg, hogy a fenti gondolatok mögött - miszerint minden vallás e közös gyökérre vezethető vissza -, egy ki nem mondott következmény is rejlik. Nevezetesen, ha valaki mesterségesen alapít egy vallást, elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön kamuvallása alapjaiba néhány őskép. Hacsak nincs tisztában ezek működésével, kreálmánya akarata ellenére is “valódi” vallássá válhat.

Befejezésül egy idézet a könyv második előszavából, amit megértve és megfogadva már sokat javulna a világ:

“...egyesek hisznek a csalfa győzelemben és a győző hatalmában, mások törvényekben és szerződésekben, megint mások a fennálló rend lerombolásában. Még nagyon kevesen kutatnak önmagukban, saját bensejükben, még túl kevesen tették fel maguknak azt a kérdést, hogy nem szolgálnák-e jobban az emberi társadalom ügyét, ha önmagukon kezdenék a mostani rend átváltását, ha először és egyedül saját magukon, saját belső államukon próbálnák ki azokat a törvényeket és diadalokat, amelyeket minden utcasarkon prédikálnak, ahelyett, hogy ezt embertársaiktól várnák el. Minden egyes embernek gyökeres változásra, belső szakadásra, a meglevő feloldására és megújulásra van szüksége, nem pedig arra, hogy embertársaira kényszerítse ezt, a keresztény, felebaráti szeretet vagy a szociális felelősségérzés képmutató köntösében, vagy bármi mást hirdető szép szavakkal, amelyek tudattalan személyes hatalomvágyból fakadnak.” - C. G. Jung (Előszó a második kiadáshoz, Bevezetés a tudattalan pszichológiájába)

*Az eredeti idézet: “An archetype is a meme, but a really-really-really deep meme. So you could imagine that an idea has been around for so long and that people have acted out for so long that it’s actually become part of the landscape that does the selection.” - Jordan B. Peterson (2017 Personality 08: Carl Jung and the Lion King p2)